Szaffival az élet | A nagylányságon túl...

Úgy gondoltam, jöhet egy újabb poszt Szaffikáról. Mert hát ő is az életem része a lakkokon meg mindenféle beauty dolgon túl. Vagyis nem ezeken túl, hanem ezek előtt. Nagyon sok örömöt, vidám percet, no meg bosszúságot is tud okozni, de hát ki nem? :D

Igazából nincs különösebb apropója a bejegyzésnek, de összegyűlt annyi fotó, hogy megmutogatnám nektek, az én kis tenyérnyi kutyusomból mi lett. Egy többtenyérnyi kutyus. :D A kislányból kishölgy lett, ugyanis karácsony előtt ő ennek határozott, piros jelét adta. Igazából számítottunk erre, de nem ilyen korán, azt hittük, hogy esetleg majd február-március környékén kell "bevásárolnunk" erre a szituációra (tüzelőbugyi és bele betétek), de nem, nálunk sosem úgy van, ahogy azt elképzeltük, és most Szaffi úgy döntött, hogy itt az idő. Persze, mire a poszt kikerül, már rég túlvagyunk ezen, legalábbis a pirospöttyös napokon, nála összesen két hétig tartott ez az időszak. Nem volt vészes, az ágyat letudtuk egy naponta cserélt fehér lepedővel napközben, éjjel meg próbáltuk az ágyában tartani, de a tüzelőbugyit is nagyon jól viselte másfél hétig. Aztán szétrágta a betéttartó részt, és így már használhatatlan volt. Egyébként nagyon szeretett benne lenni, amíg nem zavarta őt semmiben, de történtek kellemetlen dolgok is, megesik. :D Kicsit szófogadatlan lett erre az időszakra, ami azért nem jó buli, mintha önfejű és makacs lett volna. No meg baromi pofátlan lett. Ha fekszünk, simán átgázol akármin, rajtunk, telefonon, tényleg bármin, ha fekszem és laptopozok, ráül a mellkasomra, mintha épp az ő kényelmét szolgálnám :D Még jó, hogy nem 50 kg-os... Viszont ami határozottan pozitívum, és nem múlt el, az a bújás. Bújik, a fejét nyomja hozzánk, dörgölőzik, még talán a simogatást is jobban élvezi, mint előtte, pedig aztán előtte sem volt egy rossz dolog számára :D 

Megvolt az első hó is, nagyon élvezte, ette a havat meg ugrált benne, lejjebb lesz 1-2 fotó is. Bár nem tartottunk hosszú sétákat, mert hiába a ruha, nem védte teljesen, és a végén már szemmel láthatóan vacogott szegény, így csak rövidke sétákat tudtunk megejteni. Mindenesetre nagyon hangulatos volt vele hóesésben lenn hármasban sétálgatni :)

Azt hiszem, nincs több mondanivalóm a kis döggel kapcsolatban, jöjjenek a képek :)

Köszönjük, hogy elolvastátok a bejegyzést!
Szaffi & Ciiska